A hentes

ALINA REYES

Egyikünk sem beszélt. Néztem, hogyan jár föl-le az ablaktörlő, s beburkolóztam az arcomba hulló nedves hajam illatába.

Kinyitotta az ajtót, kézen fogva bevezetett a lakásba. Átázott a szandálom, a lábam hozzáragadt a cipő műanyag talpához. A nappaliba vezetett, leültetett; hozott egy kávét. Aztán bekapcsolta a rádiót, öt percre elnézést kért. Le kellett zuhanyoznia.

Odaálltam az ablakhoz, kissé félrehúztam a függönyt, és néztem az esőt.

Az esőtől pisilési ingerem támadt. A vécéből jövet benyitottam a fürdőbe. Forró pára terjengett a helyiségben. A zuhanyfüggönyön keresztül megpillantottam tömzsi testének körvonalát. Kicsit félrehúztam a függönyt, és néztem őt. Felém nyújtotta a kezét, de én kitértem előle, mondtam, inkább megmosom a hátát. Felálltam a zuhanyozó kávájára, a forró víz alá tartottam a kezem, fogtam a szappant, és addig forgattam a tenyeremben, amíg vastagon be nem lepte a hab.

198

Halsman

» Ömlött rám a meleg víz,
végigcsurgott a hajamon... «

Az ablak, New York, 1951

199

Reyes

Körkörös mozdulatokkal dörzsölni kezdtem a nyakát és a vállát. Széles, fakószín, izmos válla volt. A gerincvonalát követve végigszappanoztam a háta egyik, majd a másik felét. Megdörzsöltem a derekát, és egy kicsit átnyúltam a hasához. A szappan finom, illatos habot, remegő, fehér buborékhálót képezett, síkos puha szőnyeget vont a tenyerem és a csípője közé. Többször végigjártam a gerincét, lentről felfelé, egészen a nyakszirtjéig, ahol azok a kis hajpihék ütköznek, amelyeket rövid fazonú frizuránál olykor eltüntet a fodrász zümmögő nullásgépe.

Visszatértem a vállához, majd egymás után beszappanoztam a két karját. Elernyesztette a végtagjait, de így is éreztem ruganyos, dudorodó izmait. Alkarját fekete szőr borította, alaposan be kellett vizeznem a szappant, hogy megálljon rajta a hab. Haladtam tovább felfelé, és elértem az üreges, bozontos hónaljáig.

Ismét beszappanoztam a kezem, és körkörös, masszírozó mozdulatokkal megmostam a fenekét. Terjedelmes, de formás feneke volt, kecsesen ívelt át a keresztcsontján, és feszesen kapcsolódott az alsó végtagokhoz. Újra és újra bebarangoltam ezt a gömbölyűséget, kezem és szemem jól meg akarta ismerni ezt a testhajlatot.

Aztán megindultam lefelé, az erős, izmos lábakhoz. Lábikrája ki sem látszott a szőrből. Az volt az érzésem, hogy a test elvadultabb tájékára jutottam, végül megtaláltam a különös kincset, a bokáját.

Ekkor megfordult. Felnéztem, és megláttam duzzadt heréit, ágaskodó merev hímvesszejét.

200

Reyes

Felálltam. Ő nem mozdult. Szappannal a kezemben mosni kezdtem óriás, robusztus, ritkás szőrű felsőtestét.

Közben lassan ereszkedtem lefelé, végigmentem az előredomborodó, erős izmokkal körülvett hasán. Időbe telt, mire mindenhol beszappanoztam. A köldöke kidudorodott egy kissé; apró fehér golyóbis a kerek hústömeg mélyedésében. Égitest, amely felé az ujjaim gravitáltak, szándékosan késleltetve azt a pillanatot, amikor már nem tudnak ellenállni a vonzásnak, és elindultam lefelé, a gyomor szép körpályájáról letért üstököshöz.

Letérdeltem, hogy bedörzsöljem az alhasát. Hosszasan köröztem a nemi szervek körül, és finoman a két combja közé nyúltam.

Rettenetes nagy nemi szerve tettre készen állt.

Ellenálltam a kísértésnek, hogy megérintsem a péniszét, inkább egyre hosszabb, kerülő mozdulatokkal simogattam a combjai közt és fönt a fanszőrzetét. Most széttárta a karját, és tenyerével a falnak támaszkodott, a hasa kidülledt. Nyüszített.

Úgy éreztem, mindjárt elélvez, pedig jószerével hozzá sem nyúltam még.

Eltávolodtam tőle, leültem a zuhanyrózsa alá, közben le sem vettem a szemem a kelleténél jobban felhorgadt péniszéről, vártam, hogy kicsit lecsillapodjék.

Ömlött rám a meleg víz, végigcsurgott a hajamon, befolyt a ruhám alá; gomolygó vízpára vett körül bennünket, elmosódtak a formák, és eltompultak a zajok.

201

Man Ray

Az ima, 1930

202

Reyes

Végsőkig csigázott izgalmi állapotban volt az előbb, mégsem tett semmit, hogy siettesse a végkifejletet. Rám várt, és vár még most is, hogy elnyújthassam a gyönyört, a kínt.

Ismét letérdeltem elé. Még mindig nem mehetett ki a vér belőle, mert rögtön felágaskodott a pénisze.

Végigsimítottam a heréit, felnyúltam egészen a végbélnyílásig. Most még hevesebb merevedése támadt. Másik kezembe szorítottam a hímtagját, és lassú mozdulatokkal elkezdtem föl-le mozgatni. Könnyen, csodásan csúszott a szappanos kezemben. Két kezem tele volt a meleg, eleven, mágikus anyaggal. Úgy lüktetett benne a vér, mintha madár szívverését tapintottam volna, segítettem neki, hogy minél hamarabb elérjen a csúcsra. Tartottam a föl-le mozdulatok egyenletes ritmusát, és hallottam a fejem fölött a nyögéseket; és nyögtem én is, selymesen tapadt rám a nedves ruha, és a nagy pocak tövében megállt a világ, megállt a kettőnkre zúduló vízcsobogásban, nem létezett semmi az ujjam között megbúvó, langyos, petyhüdt, majd a tenyeremben megkeményedő dolgon, a szappanillaton, a nedves testünkön, a tenyerem alól kiserkenő spermán kívül semmi, semmi nem létezett...

[A hentes, 1988, ford. Röhrig Eszter,
New Mark–PolgArt, Bp., 2002, 47–52. o.]

203

Doisneau

A mészárszék, Párizs, dátum nélkül

196 Magritte Georgette Magritte, Párizs, 1947	197 A hentes ALINA REYES Egyikünk sem beszélt. Néztem, hogyan jár föl-le az ablaktörlő, s beburkolóztam az arcomba hulló nedves hajam illatába. Kinyitotta az ajtót, kézen fogva bevezetett a lakásba. Átázott a szandálom, a lábam hozzáragadt a cipő műanyag talpához. A nappaliba vezetett, leültetett; hozott egy kávét. Aztán bekapcsolta a rádiót, öt percre elnézést kért. Le kellett zuhanyoznia. Odaálltam az ablakhoz, kissé félrehúztam a függönyt, és néztem az esőt. Az esőtől pisilési ingerem támadt. A vécéből jövet benyitottam a fürdőbe. Forró pára terjengett a helyiségben. A zuhanyfüggönyön keresztül megpillantottam tömzsi testének körvonalát. Kicsit félrehúztam a függönyt, és néztem őt. Felém nyújtotta a kezét, de én kitértem előle, mondtam, inkább megmosom a hátát. Felálltam a zuhanyozó kávájára, a forró víz alá tartottam a kezem, fogtam a szappant, és addig forgattam a tenyeremben, amíg vastagon be nem lepte a hab.
198 Halsman » Ömlött rám a meleg víz, végigcsurgott a hajamon... « Az ablak, New York, 1951	199 Reyes Körkörös mozdulatokkal dörzsölni kezdtem a nyakát és a vállát. Széles, fakószín, izmos válla volt. A gerincvonalát követve végigszappanoztam a háta egyik, majd a másik felét. Megdörzsöltem a derekát, és egy kicsit átnyúltam a hasához. A szappan finom, illatos habot, remegő, fehér buborékhálót képezett, síkos puha szőnyeget vont a tenyerem és a csípője közé. Többször végigjártam a gerincét, lentről felfelé, egészen a nyakszirtjéig, ahol azok a kis hajpihék ütköznek, amelyeket rövid fazonú frizuránál olykor eltüntet a fodrász zümmögő nullásgépe. Visszatértem a vállához, majd egymás után beszappanoztam a két karját. Elernyesztette a végtagjait, de így is éreztem ruganyos, dudorodó izmait. Alkarját fekete szőr borította, alaposan be kellett vizeznem a szappant, hogy megálljon rajta a hab. Haladtam tovább felfelé, és elértem az üreges, bozontos hónaljáig. Ismét beszappanoztam a kezem, és körkörös, masszírozó mozdulatokkal megmostam a fenekét. Terjedelmes, de formás feneke volt, kecsesen ívelt át a keresztcsontján, és feszesen kapcsolódott az alsó végtagokhoz. Újra és újra bebarangoltam ezt a gömbölyűséget, kezem és szemem jól meg akarta ismerni ezt a testhajlatot. Aztán megindultam lefelé, az erős, izmos lábakhoz. Lábikrája ki sem látszott a szőrből. Az volt az érzésem, hogy a test elvadultabb tájékára jutottam, végül megtaláltam a különös kincset, a bokáját. Ekkor megfordult. Felnéztem, és megláttam duzzadt heréit, ágaskodó merev hímvesszejét.
200 Reyes Felálltam. Ő nem mozdult. Szappannal a kezemben mosni kezdtem óriás, robusztus, ritkás szőrű felsőtestét. Közben lassan ereszkedtem lefelé, végigmentem az előredomborodó, erős izmokkal körülvett hasán. Időbe telt, mire mindenhol beszappanoztam. A köldöke kidudorodott egy kissé; apró fehér golyóbis a kerek hústömeg mélyedésében. Égitest, amely felé az ujjaim gravitáltak, szándékosan késleltetve azt a pillanatot, amikor már nem tudnak ellenállni a vonzásnak, és elindultam lefelé, a gyomor szép körpályájáról letért üstököshöz. Letérdeltem, hogy bedörzsöljem az alhasát. Hosszasan köröztem a nemi szervek körül, és finoman a két combja közé nyúltam. Rettenetes nagy nemi szerve tettre készen állt. Ellenálltam a kísértésnek, hogy megérintsem a péniszét, inkább egyre hosszabb, kerülő mozdulatokkal simogattam a combjai közt és fönt a fanszőrzetét. Most széttárta a karját, és tenyerével a falnak támaszkodott, a hasa kidülledt. Nyüszített. Úgy éreztem, mindjárt elélvez, pedig jószerével hozzá sem nyúltam még. Eltávolodtam tőle, leültem a zuhanyrózsa alá, közben le sem vettem a szemem a kelleténél jobban felhorgadt péniszéről, vártam, hogy kicsit lecsillapodjék. Ömlött rám a meleg víz, végigcsurgott a hajamon, befolyt a ruhám alá; gomolygó vízpára vett körül bennünket, elmosódtak a formák, és eltompultak a zajok.	201 Man Ray Az ima, 1930
202 Reyes Végsőkig csigázott izgalmi állapotban volt az előbb, mégsem tett semmit, hogy siettesse a végkifejletet. Rám várt, és vár még most is, hogy elnyújthassam a gyönyört, a kínt. Ismét letérdeltem elé. Még mindig nem mehetett ki a vér belőle, mert rögtön felágaskodott a pénisze. Végigsimítottam a heréit, felnyúltam egészen a végbélnyílásig. Most még hevesebb merevedése támadt. Másik kezembe szorítottam a hímtagját, és lassú mozdulatokkal elkezdtem föl-le mozgatni. Könnyen, csodásan csúszott a szappanos kezemben. Két kezem tele volt a meleg, eleven, mágikus anyaggal. Úgy lüktetett benne a vér, mintha madár szívverését tapintottam volna, segítettem neki, hogy minél hamarabb elérjen a csúcsra. Tartottam a föl-le mozdulatok egyenletes ritmusát, és hallottam a fejem fölött a nyögéseket; és nyögtem én is, selymesen tapadt rám a nedves ruha, és a nagy pocak tövében megállt a világ, megállt a kettőnkre zúduló vízcsobogásban, nem létezett semmi az ujjam között megbúvó, langyos, petyhüdt, majd a tenyeremben megkeményedő dolgon, a szappanillaton, a nedves testünkön, a tenyerem alól kiserkenő spermán kívül semmi, semmi nem létezett... [A hentes, 1988, ford. Röhrig Eszter, New Mark–PolgArt, Bp., 2002, 47–52. o.]	203 Doisneau A mészárszék, Párizs, dátum nélkül

﻿A hentes

A hentes