78
Van der Weyde
» Omne individuum ineffabile « ![]() Férfi a villamosszékben, USA, 1900 |
79
Pszichológiai elmélkedésekArthur Schopenhauer A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Omne individuum ineffabile. (Minden egyén olyan valami, ami szavakkal ki nem fejezhető.) Vonatkozik ez időnként az állatokra is, és az érzi át legerősebben, aki véletlenül megsebez egy kedves állatot: elfogja a haldokló lény búcsúpillantását, és a szíve belesajdul. [Parerga és Paralipomena, 1851, ford. Kerekes Mónika] |
© Enciklopédia Kiadó 2012 · Könyv és Web Design © Ludwig Németh Gábor · Ludwig The Sign |