Életrajzok

(regény, 1954), Egy jóházból való úrilány emlékei (regény, 1961).
Beckett, Samuel (Dublin, 1906. ápr. 13.-Párizs, 1989. dec. 22.) Ír származású Franciaországban élő, angolul és franciául alkotó író és drámaíró. 1969-ben Nobel-díjat kapott. Fő műve a Godot-ra várva (1952) című abszurd dráma. Regényei: Murphy (1938), Molloy (1951), Malone meghal (1951).
Buber, Martin (Bécs, 1878. febr. 8.-Jeruzsálem, 1965. jún. 13.) Osztrák származású, német nyelven alkotó zsidó filozófus és író. Vallásfilozófiával és a hászidizmussal foglalkozott, különösen a hászid legendakinccsel, melyet „újra elbeszélve” több gyűjteményben tett közzé. Filozófiai nézeteit az Ich und Du (Én és Te, 1923) című tanulmányában foglalta össze.
Dante, Alighieri (Firenze, 1265. máj. 30.-Ravenna, 1321. szept. 14.) Olasz költő, író, fő műve a La Commedia (Színjáték, 1307 és 1320 között), melyet Boccaccio a Divina (Isteni) jelzővel látott el. A százénekes, hatalmas vízió három részre tagolódik, Dante túlvilági útját bemutatva a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom tájain. A költeményt Babits Mihály fordításában olvashatjuk.
Darwin, Charles (Shrewsbury, 1809. febr. 12.-Down, 1882. ápr. 19.) Angol természettudós, 1859-ben jelentette meg A fajok eredete című művét, melyben kifejtette evolúciós elméletét, a természetes szelekció elvét, mely nagy vihart kavart, és alapjaiban változtatta meg az ember eredetéről való addigi elképzeléseket. Az ember származása című könyvét 1871-ben írta, de csak 1884-ben jelent meg.
Dosztojevszkij,Fjodor Mihajlovics (Moszkva, 1821. nov. 11.-Szent-Pétervár, 1881. febr. 9.) Orosz író. A hagyományos realista ábrázolásmóddal szakítva korábban ismeretlen eszközökkel mutatja be a modern személyiség paradoxonait.

fejtés (1899) című művében fejtett ki, jelentősen befolyásolták a pszichiátriát, a pszichológiát és a művészeteket.
Harvey, William (Folkestone, Kent, 1578. ápr. 1.-Hampstead, 1657. jún. 3.) Angol orvos, anatómus, fiziológus. A vérkeringés felfedezője. 1628-ban írta le a kisvérkört, a nagyvérkört és a teljes keringést, és bebizonyította, hogy a szívből kipréselődő vér nagy mennyiségben nem pótlódhat gyorsan, tehát vissza kell jutnia a vérkeringésbe.
Hrabal, Bohumil (Brno-Židenice, 1914. márc. 28.-Prága, 1997. febr. 3.) Cseh író. Ironikus művei népszerűségéhez jelentősen hozzájárultak az írásai alapján készült Jiří Menzel-filmek. Főbb művei: Táncórák idősebbeknek és haladóknak (kisregények, 1969), A városka, ahol megállt az idő (regény, 1974), Sörgyári capriccio (regény, 1976).
Ionesco, Eugène (Slatina, Románia, 1912. nov. 12.-Párizs, 1994. márc. 28.) Román származású francia drámaíró. Cikkek, tanulmányok után 1950-ben írta első egyfelvonásosát, A kopasz énekesnőt, mely az abszurd színház egyik leghíresebb képviselőjévé tette. Későbbi drámái: A székek (1952), Az orrszarvú (1958), A király haldoklik (1962).
József Attila (Bp., 1905. ápr. 11.-Balatonszárszó, 1937. dec. 3.) A magyar líra egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Zaklatott, nehéz sorsú magánélete tükröződik verseiben is. Bécsbe, Párizsba ment, megismerkedett a magyar emigráció haladó íróival, kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Budapestre hazatérve többnyire állástalanul, nehéz anyagi körülmények között élt. Többszöri kórházi kezelés után nővérei balatonszárszói panziójába került, a község határában 1937. december 3-án vonat alá vetette magát. Főbb kötetei: Szépség koldusa (1922), Nincsen apám sem anyám (1929), Döntsd a tőkét, ne sirán-

Mistral, Gabriela(Vicuña, 1889. ápr. 7.-Hempstead, N. Y., 1957. jan. 10.) Chilei költőnő. Költészetét az egyszerű hangvétel és az irányzatoktól való távolságtartás jellemzi. 1945-ben Nobel-díjat kapott. Kötetei: A halál szonettjei (1914), Vigasztalanság (1922), Torlasz (1938), Szőlőprés (1954).
Nietzsche, Friedrich Wilhelm (Röcken, 1844. okt. 15.- Weimar, 1900. aug. 25.) Német filozófus. Filozófiájának egyik központi tétele szerint Isten meghalt és ebben a világban az Übermensch (emberfeletti ember) a főszereplő, aki a hatalom akarásán át mond igent az életre. Életművét később némileg módosítva a nácizmus használta fel. Főbb művei: A tragédia születése… (1872), Így szólott Zarathustra (1883-84), Túl jón és rosszon (1886), Ecce homo (1888).
Orwell, George Arthur (Motihari, India, 1903. jún. 25.- London, 1950. jan. 21.) Angol író. A világhírt Állatfarm (1945) című regénye hozta meg számára, illetve az 1984 (1949) című ellenutópia, amely a totalitárius diktatúrák működési mechanizmusát mutatja be.
Pound,Ezra Loomis (Hailey, Id., 1885. okt. 30.-Velence, 1972. nov. 1.) Amerikai költő. Aktív résztvevője az avantgárd mozgalmaknak, az imagizmus (a pillanatnyi élményt egyetlen képben megragadó költészet) vezéralakja, elméletének megalkotója. Mussolini követőjeként politikailag diszkreditálta magát. Fő műve a Cantos (Énekek, 1925-72) című eposz, mely egy utazás keretében jelenít meg térben és időben távoli civilizációkat.
Radnóti Miklós (Bp., 1909. máj. 5.-Abda, 1944. nov. 9.) A magyar líra egyik legsajátosabb hangú költője. Zsidó származása miatt többször munkaszolgálatra hívták be, majd 1944-ben a jugoszláviai Bor melletti lágerbe került, ahonnan a fasiszták gyalogmenetben hajtották tovább nyugat felé a foglyokat.

című műve. Filozófiai művei: Vigasztalások, A haragról, Erkölcsi levelek.
Sloterdijk, Peter (Karlsruhe, 1947. jún. 26.) Német filozófus, esszéíró. Filozófiát, germanisztikát és történelmet tanult Münchenben. Főbb művei: Világra jönni - szót kapni (1988), Az emberkert szabályai (1999).
Söderberg, Hjalmar (Stockholm, 1869. júl. 2.-Koppenhága, 1941. okt. 14.) Svéd író. Regényei: Martin Birck ifjúsága (1901), Doktor Glas (1905), A vérre menő játék (1912). Novellákat és drámákat is írt.
Svanberg, Victor (1896-1985) Svéd irodalomtörténész és kritikus. Fő műve: Memoár (1971).
Tolsztoj, Lev Nyikolajevics (Jasznaja Poljana, 1828. szept. 9.- Asztapovo vasútállomás, 1910. nov. 20.) Orosz író. Az orosz realizmus egyik legjelentősebb alakja. Főbb regényei: Háború és béke (1863-69), Anna Karenina (1875-77), Ivan Iljics halála (1886), Feltámadás (1900).
Vallejo, César (Santiago de Chuco, 1892. márc. 16.-Párizs, 1938. ápr. 15.) Perui költő, író. A latin-amerikai avantgárd legnagyobb költője, aki egyszerre gyötrődik a belső és a külső világ rémeitől. Költészetének csúcspontja a Trilce (Szomorédes, 1922) című verseskötet.
Weil, Simone (Párizs, 1909. febr. 3.-Ashford [Anglia, Kenti grófság], 1943. aug. 24.) Francia filozófus, írónő. Kétkezi munkás, tanár, gondolkodó, naiv bibliamagyarázó. Főbb művei: Higgadtság és kegyelem (1946), Istenre várva (1950), Begyökerezés (1950).
Woolf, Virginia (London, 1882. jan. 25.-Rodmell, Sussex, 1941. márc. 28.) Angol írónő, kritikus. Műveiben az idősíkok, helyszínek és szereplők állandó csúsztatásával, egymásba játszatásával mutatja be hősei világát. Regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), A hullámok (1931), Flush (1933).