Megbízatás

Ezra Pound

Menj, vers, a társtalanokhoz, elégületlenekhez,
Menj ideggyötröttekhez, szokványok áldozataihoz,
Vidd nekik megvetésem elnyomóik miatt,
Menj, mint a nagy habú hűs víz,
Vidd megvetésem az elnyomók ellen.

Támadd a tudattalan leigázást,
A képzelet híján levők zsarnokságait,
Támadd a béklyót.

Eredj halálra unt polgárasszonyokhoz,
Menj el külvárosban a nőkhöz,
Eredj a rútul férjezetthez,
Eredj a titkon csalódottakhoz,
A boldogtalan házasokhoz,
Menj a pénzen vett feleséghez,
Eredj a jogfosztott nőhöz.

Menj ahhoz, akiben gyöngéd a kéj,
Kinek gyöngéd kívánságát megölték,
Ostorként sújts végig a világ unalmán;
Mess bele kés gyanánt,
Feszítsd meg a finom húrt,
Önts erőt a lélek algáiba és tapogatóiba.

Lépj föl szíves modorban,

Szólj egyenes beszéddel.
Fürgén kutasd az új rosszat s új jót,
Állj ki minden elnyomás ellen.
Menj ahhoz, kiben megzápult a kor,
Kiből minden érdek kipusztult.

Menj család fojtogatta serdülőkhöz... Ó, de iszonyú
Együtt látni egy törzs három nemzedékét!
Olyan, mint vén fa: csupa hajtás,
De korhadó ágai hullnak.

Menj, dacolj a közvéleménnyel,
Küzdj a vér tespedt kötelmei ellen.
Támadd a holtkéz minden uralmát.

[Personæ, 1916, ford. Szemlér Ferenc. In: Ezra Pound versei, Európa Kiadó, Bp., 1991, 15–16. o.]

Párizs, 1951