Abélard kaszt­rá­lá­sa. Ta­ní­tós­ko­dá­sa ide­jén a fi­lo­zó­fus és teo­ló­gus Pierre Abélard sze­rel­mi kap­cso­la­tot ala­kí­tott ki ma­gán­ta­nít­vá­nyá­val, a 18 éves Heloïse-zel, Fulbert ka­no­nok uno­ka­hú­gá­val, akit ti­tok­ban fe­le­sé­gül is vett. Fulbert bosszú­ból el­ren­del­te Abélard meg­tá­ma­dá­sát és kaszt­rá­lá­sát. A tet­te­sek el­me­ne­kül­tek, de kö­zü­lük ket­tőt – egyi­kük Abélard meg­vesz­te­ge­tett szol­gá­ja – si­ke­rült el­fog­ni. Eze­ket szin­tén kaszt­rál­ták, majd a sze­mü­ket is ki­szúr­ták. Az ese­mény Pá­rizs­ban tör­tént 1120 kö­rül. Heloïse ezt kö­ve­tően ko­los­tor­ba vo­nult. Réz­met­szet, 1793.

Saját bajunkra sem sokat gondoltunk, mindegyikünket a másik sorsa aggasztotta. Testünk elválasztván lelkünk még inkább egybeforrt, s a kielégítetlen vágy csak növelte szerelmünket; az elszenvedett szégyen szemérmetlenebbé tett bennünket; annál kisebbnek látszott a gyalázat miatti szenvedés, minél jobbnak elkövetése. Megismétlődött velünk, amit a költemény mesél a rajtakapott Marsról és Venusról. Nem sokkal később Heloys rájött, hogy terhes, s ezt nagy ujjongással azonnal meg is írta nekem. Ugyanazt tanácsolta, amit már magam is kiterveltem. Egy éjszaka, amint abban már előre megállapodtunk, nagybátyja távollétében titkon megszöktettem nagybátyja házából, és késedelem nélkül szülőföldemre vittem nővéremhez. Itt szülte meg fiunkat, akit Astralabiusnak nevezett el.

[...]

Így tehát, miután gyermekünket nővérem gondjaira bíztuk, titokban visszatértünk Párizsba; néhány nappal később egy csendes imádságok közepette, visszavonulva eltöltött éjszakát követő hajnalon, Fulbertusnak, valamint néhány barátjának és a mi barátainknak a jelenlétében megesküdtünk, majd titokban, külön-külön távoztunk; később is csak ritkán és rejtve találkoztunk, leplezve mindenki előtt, amit tettünk. A kanonok és rokonai azonban, elégtételt keresvén szégyenünkre, híresztelni kezdték házasságkötésünket, s így megszegték adott szavukat. Heloysa hevesen tiltakozott, és esküdözött, hogy hazudnak, mire nagybátyja feldühödött s durván bántalmazta őt. Mihelyt erről értesültem, hitvesemet a Párizs melletti Argenteuil zárdájába vittem, ahol egykor gyermekként nevelkedett. Itt fogadalmat tétettem vele, mintha csak kolostorba akarna vonulni, s magára öltötte – a fátyol kivételével – az apácák öltözékét.