Vesék eladásra erkölcs dolga

Sam Siebert – newsweek Magazin

Csődtömeg vagy. Kilökött magából a társadalom, megfertőzött az AIDS vírusának társadalmi és jogi megfelelője. Legborzasztóbb álmaid valósággá válnak... Ha nincs benned elég bátorság, hogy bűnöző lehess, ha gyáva vagy egy betöréshez vagy bankrabláshoz, ha nincs erőd mindent újrakezdeni, ésszerű megoldást kínálok: légy vesedonor!

A fenti szöveg egy, a Német Szövetségi Köztársaságban kézről kézre járó reklámlevélből származik. Egy szervátültetéssel foglalkozó nyugatnémet cég, az „Association of Organ Donations and Mutual Human Substitution”, ígérete szerint kerek 45 ezer dollárt fizet az életképes, átültethető vesék darabjáért.

A fenti ajánlatot két hónappal ezelőtt kezdte postázni a cég igazgatója, Rainer Rene Adelmann von Adelmannsfelden gróf. A levél címzettjeinek nevét egy mindenki számára hozzáférhető csődnyilvántartásból szerezte. A megvásárolt veséket szervátültetésre szoruló betegeknek tervezi eladni. Az ár, amely tartalmazza az új vese beültetését is egy külföldi klinikán: 85 ezer dollár. „Én csak jót cselekszem – állítja Adelmann – és az emberek mégis úgy tesznek, mintha szívtelen, kegyetlen üzletember volnék.” A vesénként várható 11 ezer dolláros nyereség szerinte „teljesen normális”.

Adelmann induló vállalkozása máris árháborút okozott: egy frankfurti üzletember, Rainer Scherer „Asia Transplant” névvel olyan szolgáltatás-csomagot kínál, mely az új vesén kívül tartalmaz egy repülőjegyet Indiába és vissza, valamint három és fél hét utókezelést is – durván 45 ezer dollárért. Az „adminisztrációs költségek” miatt Scherer mindössze nettó 1100 dollár nyereségre számít vesénként. Alacsonyabbak azonban a költségei is, hiszen a veséket a Harmadik Világ országaiban készül beszerezni. „Szervmaffiának neveztek – mondja – de mi csak segíteni akarunk. Mi jobb: ha adok egy szerencsétlennek 20 ezer márkát, vagy ha ez a szerencsétlen két egészséges vesével hal éhen és kerül a hullaházba?” (Egészséges emberek egy vesével is élhetnek teljes életet.)

Évek óta beszélnek a Harmadik Világban zajló titkos szervkereskedelemről. A konkrét esetek némelyikére egyszerűen nem találtak bizonyítékot. Sok történet túlzó vagy hamis. És most önjelölt szervkereskedők nyíltan (és legálisan) működnek Németországban. Az NSZK-ban, Ausztriában és a Benelux államokban évente mintegy nyolcezren iratkoznak fel a veseátültetésre várakozók listájára, az Eurotransplant-ra. A hivatalos transzplantációs központ azonban csak 2500 emberen tud segíteni. A többiek várnak és reménykednek. A kínálatot ilyen mértékben meghaladó kereslet miatt elkerülhetetlen volt a szabadpiac reakciója.

Új élet Az ügynökök még egyetlen vesét sem adtak el fizető vevőnek, de Adelmann máris az állítja, hogy elárasztják az ajánlatok. Egy mannheimi pincérnek, a 27 éves Heinrich Preussnak azért lenne szüksége pénzre, hogy új életet kezdhessen, és hogy Kelet-Németországban maradt barátait

A kantoni civilkórházakkal ellentétben a Nan Fong, katonakórházként szabadon hozzájuthat a halálraítéltek szerveihez. „Ez nem fair – állítja a kantoni egyetemi klinika, a Zhongshan Medical College’s Number One Hospital egyik professzora, Shen Qingrui. – A katonakórházaknak előjogaik vannak. Mi meg csak várhatunk.” Qui Zaocheng, a kórház egyik transzplantációs sebésze szerint a betegek egy része élő donoroktól vásárol magának szerveket. Az egyik Hong Kong-i sebész szerint egy vese átlagos kantoni ára 4000 dollár. Hol találnak a páciensek olyan embert, aki hajlandó eladni egy szervét? – „Ez nem a mi felelősségünk – mondja Qui. – Mi nem keveredünk bele ilyesmibe.” A Nan Fong kórház Hong Kong-i képviselője, Ho Mei Sim szerint a Nan Fong nem dolgozik fizetett donorokkal – egyelőre. A jövőben persze megtörténhet. Jó lenne a veseátültetésre váró betegeknek. Persze vitatható, hogy ugyanilyen jó lenne-e a donoroknak is. Mindenesetre a nemzetközi egészségügyi hatóságok csak most kezdik felmérni, milyen veszélyt hordoz magában a szervkereskedelem elburjánzása.

[Newsweek, 1988. november 28., ford. Kerekes Mónika]

Bijou ma­ma, Pá­rizs, 1932