Nietzschéről

Victor Svanberg

Az élet legbelsőbb lényege a harc. A fennmaradásért folytatott küzdelem azonban egész mást jelent Nietzsche számára, mint a megrögzött darwinistáknak. Szerintük ugyanis az egyes faj egyedei között verseny alakul ki, ha megváltozott környezeti körülményekhez kell alkalmazkodni. Ezt a nézőpontot Nietzsche megvetően elutasítja. Az ő felfogásában a hajtóerő belülről fakad. A nagy romantikus pesszimistától, Schopenhauertől megtanulta, hogy az élet az akaratban gyökeredzik. Schopenhauer fogalomtárában az akarat negatív. Nietzsche átírja, ellenkező előjelűvé teszi ezt az értékelést. A hatalom akarása, a hatalomvágy univerzális, nem érdemes vele szembeszállni. Az életet olyannak kell elfogadni, amilyen: keménynek és szörnyűnek. Mégis élveznünk kell az életünket, akár egy játékot.

Legolvasottabb könyvében, az Imígyen szóla Zarathustrában prófétai komolysággal éppen ennek a játéknak szenteli magát. Frappáns aforizmák gyűjteménye a beszédes című második Nietzsche-könyv, a Túl jón és rosszon. A kötet egyik fejezetének címe: A morál eredete. Hogyan jöhetett létre a morál, ha nem több mint puszta álomkép? Nietzsche több választ is ad erre a kérdésre; a válaszok némelyike már-már felháborítóan leegyszerűsíti a problematikát, néha kihívóan bagatellizálva, máskor finoman körüljárva a kérdést. Az írás alapgondolata: az emberben rejlő vadállatot kezes báránnyá szelídítették, a természetes ösztönöket a lélek legsötétebb zugaiba száműzve.

86

Svanberg

A folyamat egyidős az emberiséggel. A történelem hajnalán az emberi társadalom néhány uralkodóból és számos rabszolgából állt. Az urak, a nemesek, az előkelőek a szuverén, öntörvényű ragadozókhoz hasonlatosak. Ösztöneiket szabadon, gátlástalanul kiélhetik. A bosszúvágy például olyan, mint a lappangó láz: ha szabad folyást engedünk neki, a láz megszűnik. A rabszolga kénytelen magába fojtani gyűlöletét, és ezzel saját magát mérgezi meg. Egy úr megteheti, hogy puszta nagylelkűségből megkegyelmez ellenségének, hiszen lételeme a küzdelem. Túláradó hatalmasságának tudatában minden különösebb ok nélkül megbocsáthatja az igazságtalanságot. A rabszolga ezzel szemben erényt kovácsol abból a kényszerűségből, hogy az adománnyal takarékoskodik és a viszonzást számon tartja. Ezt nevezi szeretetnek. Végül már nem is tud különbséget tenni egyre halványuló gyűlölete és gondosan kiporciózott szeretete között. Így teremt magának istent, akit egyszerre gyűlöl és szeret.

A társadalmak egyre békésebbek lettek, és a vezető rétegek harci kedve is lanyhulni kezdett. A papok vezetésével – az úr egy válfaja, ki inkább rókához, mint oroszlánhoz hasonlít – a rabszolgák fellázadnak, és elferdült értékrendjük, hazug erkölcsük felülkerekedik.

A vészterhes, mindent eldöntő lépést a zsidó Jézus teszi meg, amikor gyalázatos rabszolgahalált hal a kereszten, és üdvözülve, a szenvedés és a megbocsátás példaképévé válik. Az emberi állat megszelídítése egyre gyorsabb tempóban zajlik, és egyre kezesebbé válva, az ember egyre boldogtalanabb. Nietzsche a szerencsétlenségek közé sorolja a részvétet, szabadságot, egyenlőséget és testvériséget,

87

Jacobs

» Egy úr megteheti, hogy puszta nagylelkűségből megkegyelmez ellenségének «

Japán hadifogoly reggeli tisztálkodása
a „Jersey” nevű amerikai hadihajón, 1944

88

Svanberg

a demokráciát, az emancipációt, az „alacsonyrendű” fajok jogait, a hasznosság és a boldogság fogalmával való piszmogást; a művészetet, mert kábít és tompít; valamint a tudományt, objektivitásáért. Még az ateistáknak sem kegyelmez. Ők tagadják ugyan a keresztény istent, de istenükké fogadják az igazságot, vagy egyszerűen csak egy kérdőjelet. A papok hazugságai legalább célt adtak a sorvadozó hatalomvágynak, bár ez a cél az önfeladásban rejlett. Mára minden életerő és feszültség odalett, a fájdalom és az öröm ritmusa ellankadt, és nem maradt más, mint a félelem, a viszolygás és az undor. A nagy többség, a szürke tömeg, a csordaszellemű emberek gyülekezete pedig túlontúl emberi. Az ember az életvágy elvesztésével megérett a hanyatlásra.

Nietzsche nézete meglepően hasonlít Hegeléhez, amikor kimondja: az élet minden egyes formája, még a legtökéletesebb is, arra ítéltetett, hogy ideje lejártával félreálljon az útból. Erről szól az elmúlás és újjászületés örök körforgásának törvénye. Az akaratát vesztett mai ember át kell hogy adja a helyét ellentétének, a jövő erős akaratú emberének, az Übermenschnek…

[Előszó a Morál eredetéhez, 1965, ford. Kerekes Mónika]

89

Ismeretlen fényképész

Foglyok a hererók népéből, Német Délnyugat-Afrika, 1904

» A német földbirtokosok által megvásárolt mezőn időtlen idők óta élő őslakosság semmilyen módon nem vált hasznára a világ kultúrájának és gazdaságának... Nem volna igazságos, ha egy nép, mely semmit sem alkotott, fennmaradhatna. Nem létezhet olyan filantrópia vagy fajelmélet, mely képes értelmes embereket meggyőzni arról, hogy Dél-Afrika valamely kaffer törzsének fennmaradása fontosabb az emberiség jövője szempontjából, mint a nagy európai nemzet, vagy a fehér faj egészének expanziója.«

[Paul Rohrbach: Németország világpolitikája, 1912]

90

Ismeretlen fényképész

» Az élet boldogabb volt a földön,
amikor az emberiség
még nem szégyellte a kegyetlenségét «

Orrméret-felvétel rasszbiológiai osztályozás céljából,
Németország, 1933

91

Ismeretlen fényképész

Német katona zsidó férfit lő agyon egy tömegsír szélén,
Varsó, 1942

92

Bourke-White

Hitlerjugend, Morvaország, 1938

93

Ismeretlen fényképész

Nők és gyermekek bántalmazása és megalázása. A németek bevonulását követően Lembergben megkezdődnek a zsidó lakosság elleni pogromok. Ukrajna, 1941

Egy Német egység a II. világháború alatt Jugoszláviában megtorló intézkedésként falvakat éget, a képen éppen foglyul ejtett partizánok és civilek kivégzésére sorakozik fel. A foglyok egy nagy szénakazalnak háttal, bekötött szemmel várják a golyót. A kivégzőosztag egyik fiatal katonája,

95

Ismeretlen fényképész

Joseph Schultz, megtagadja az ítélet-végrehajtást, és társai közül átáll a halálraítéltek közé. Ma valószínűleg mit sem tudnánk erről az eseményről, ha nem lenne fényképen megörökítve. Schultz egyik katonatársa készítette a felvételt 1941. július 20-án.

84 Olde » A szenvedés látványa jót tesz, a szenvedés előidézése pedig még jobb « Friedrich Nietzsche Jénában, Németország, 1889	85 Nietzschéről Victor Svanberg Az élet legbelsőbb lényege a harc. A fennmaradásért folytatott küzdelem azonban egész mást jelent Nietzsche számára, mint a megrögzött darwinistáknak. Szerintük ugyanis az egyes faj egyedei között verseny alakul ki, ha megváltozott környezeti körülményekhez kell alkalmazkodni. Ezt a nézőpontot Nietzsche megvetően elutasítja. Az ő felfogásában a hajtóerő belülről fakad. A nagy romantikus pesszimistától, Schopenhauertől megtanulta, hogy az élet az akaratban gyökeredzik. Schopenhauer fogalomtárában az akarat negatív. Nietzsche átírja, ellenkező előjelűvé teszi ezt az értékelést. A hatalom akarása, a hatalomvágy univerzális, nem érdemes vele szembeszállni. Az életet olyannak kell elfogadni, amilyen: keménynek és szörnyűnek. Mégis élveznünk kell az életünket, akár egy játékot. Legolvasottabb könyvében, az Imígyen szóla Zarathustrában prófétai komolysággal éppen ennek a játéknak szenteli magát. Frappáns aforizmák gyűjteménye a beszédes című második Nietzsche-könyv, a Túl jón és rosszon. A kötet egyik fejezetének címe: A morál eredete. Hogyan jöhetett létre a morál, ha nem több mint puszta álomkép? Nietzsche több választ is ad erre a kérdésre; a válaszok némelyike már-már felháborítóan leegyszerűsíti a problematikát, néha kihívóan bagatellizálva, máskor finoman körüljárva a kérdést. Az írás alapgondolata: az emberben rejlő vadállatot kezes báránnyá szelídítették, a természetes ösztönöket a lélek legsötétebb zugaiba száműzve.
86 Svanberg A folyamat egyidős az emberiséggel. A történelem hajnalán az emberi társadalom néhány uralkodóból és számos rabszolgából állt. Az urak, a nemesek, az előkelőek a szuverén, öntörvényű ragadozókhoz hasonlatosak. Ösztöneiket szabadon, gátlástalanul kiélhetik. A bosszúvágy például olyan, mint a lappangó láz: ha szabad folyást engedünk neki, a láz megszűnik. A rabszolga kénytelen magába fojtani gyűlöletét, és ezzel saját magát mérgezi meg. Egy úr megteheti, hogy puszta nagylelkűségből megkegyelmez ellenségének, hiszen lételeme a küzdelem. Túláradó hatalmasságának tudatában minden különösebb ok nélkül megbocsáthatja az igazságtalanságot. A rabszolga ezzel szemben erényt kovácsol abból a kényszerűségből, hogy az adománnyal takarékoskodik és a viszonzást számon tartja. Ezt nevezi szeretetnek. Végül már nem is tud különbséget tenni egyre halványuló gyűlölete és gondosan kiporciózott szeretete között. Így teremt magának istent, akit egyszerre gyűlöl és szeret. A társadalmak egyre békésebbek lettek, és a vezető rétegek harci kedve is lanyhulni kezdett. A papok vezetésével – az úr egy válfaja, ki inkább rókához, mint oroszlánhoz hasonlít – a rabszolgák fellázadnak, és elferdült értékrendjük, hazug erkölcsük felülkerekedik. A vészterhes, mindent eldöntő lépést a zsidó Jézus teszi meg, amikor gyalázatos rabszolgahalált hal a kereszten, és üdvözülve, a szenvedés és a megbocsátás példaképévé válik. Az emberi állat megszelídítése egyre gyorsabb tempóban zajlik, és egyre kezesebbé válva, az ember egyre boldogtalanabb. Nietzsche a szerencsétlenségek közé sorolja a részvétet, szabadságot, egyenlőséget és testvériséget,	87 Jacobs » Egy úr megteheti, hogy puszta nagylelkűségből megkegyelmez ellenségének « Japán hadifogoly reggeli tisztálkodása a „Jersey” nevű amerikai hadihajón, 1944
88 Svanberg a demokráciát, az emancipációt, az „alacsonyrendű” fajok jogait, a hasznosság és a boldogság fogalmával való piszmogást; a művészetet, mert kábít és tompít; valamint a tudományt, objektivitásáért. Még az ateistáknak sem kegyelmez. Ők tagadják ugyan a keresztény istent, de istenükké fogadják az igazságot, vagy egyszerűen csak egy kérdőjelet. A papok hazugságai legalább célt adtak a sorvadozó hatalomvágynak, bár ez a cél az önfeladásban rejlett. Mára minden életerő és feszültség odalett, a fájdalom és az öröm ritmusa ellankadt, és nem maradt más, mint a félelem, a viszolygás és az undor. A nagy többség, a szürke tömeg, a csordaszellemű emberek gyülekezete pedig túlontúl emberi. Az ember az életvágy elvesztésével megérett a hanyatlásra. Nietzsche nézete meglepően hasonlít Hegeléhez, amikor kimondja: az élet minden egyes formája, még a legtökéletesebb is, arra ítéltetett, hogy ideje lejártával félreálljon az útból. Erről szól az elmúlás és újjászületés örök körforgásának törvénye. Az akaratát vesztett mai ember át kell hogy adja a helyét ellentétének, a jövő erős akaratú emberének, az Übermenschnek… [Előszó a Morál eredetéhez, 1965, ford. Kerekes Mónika]	89 Ismeretlen fényképész Foglyok a hererók népéből, Német Délnyugat-Afrika, 1904 » A német földbirtokosok által megvásárolt mezőn időtlen idők óta élő őslakosság semmilyen módon nem vált hasznára a világ kultúrájának és gazdaságának... Nem volna igazságos, ha egy nép, mely semmit sem alkotott, fennmaradhatna. Nem létezhet olyan filantrópia vagy fajelmélet, mely képes értelmes embereket meggyőzni arról, hogy Dél-Afrika valamely kaffer törzsének fennmaradása fontosabb az emberiség jövője szempontjából, mint a nagy európai nemzet, vagy a fehér faj egészének expanziója.« [Paul Rohrbach: Németország világpolitikája, 1912]
90 Ismeretlen fényképész » Az élet boldogabb volt a földön, amikor az emberiség még nem szégyellte a kegyetlenségét « Orrméret-felvétel rasszbiológiai osztályozás céljából, Németország, 1933	91 Ismeretlen fényképész Német katona zsidó férfit lő agyon egy tömegsír szélén, Varsó, 1942
92 Bourke-White Hitlerjugend, Morvaország, 1938	93 Ismeretlen fényképész Nők és gyermekek bántalmazása és megalázása. A németek bevonulását követően Lembergben megkezdődnek a zsidó lakosság elleni pogromok. Ukrajna, 1941
94 Egy Német egység a II. világháború alatt Jugoszláviában megtorló intézkedésként falvakat éget, a képen éppen foglyul ejtett partizánok és civilek kivégzésére sorakozik fel. A foglyok egy nagy szénakazalnak háttal, bekötött szemmel várják a golyót. A kivégzőosztag egyik fiatal katonája,	95 Ismeretlen fényképész Joseph Schultz, megtagadja az ítélet-végrehajtást, és társai közül átáll a halálraítéltek közé. Ma valószínűleg mit sem tudnánk erről az eseményről, ha nem lenne fényképen megörökítve. Schultz egyik katonatársa készítette a felvételt 1941. július 20-án.