Gondolkodni annyi, mint a múlthoz viszonyítani, vallja kötetünkben az egyik közreműködő szerző. E fogalmazás egyszerre elgondolkodtató és magától értetődő. Tapasztalatainkon kívül ugyan mi másra is alapozhatnánk gondolatainkat?

Ám ebben az összefüggésben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a mai ember tudása csak igen csekély mértékben alapszik a saját maga által szerzett tapasztalatokon.

Amikor az ember megtanulta gondolatait lejegyezni, és ezeket ily módon utódai számára is hozzáférhetővé tette, a civilizáció fejlődése egyszerre felgyorsult. Mindenfajta kutatás, termékfejlesztés, tervezés és a társadalmi rendszer bármiféle módon történő formálása elképzelhetetlen lenne a korábbi nemzedékek összegyűjtött tapasztalatai nélkül. Ezekből ered az a tudáshalmaz, amelynek birtokában képesek vagyunk döntéseket hozni: mikor mit tegyünk, mitől óvakodjunk. Ennek azonban az a feltétele, hogy eme tudáshalmaz hozzáférhető és egyszersmind folytonosan eleven is ma-

radjon. A kötetet alkotó szövegek és képek, amelyek az elmúlt 2500 év emberi gondolkodásának terméséből válogatnak, ezt a célt kívánják szolgálni.

Gyakran volt szükségünk jó tanácsra és segítségre. A szöveg- és képanyag beszerzésénél munkacsoportunk sok emberrel került kapcsolatba. Hálánkat irántuk ezúton szeretnénk kifejezni. Külön köszönetet mondunk Harry Järvnek, aki egyrészt írói munkássága révén ösztönzött minket, másrészt eredeti kiadásokra, képekre és képszövegekre vonatkozó adatok közvetítésével nyújtott nagy segítséget. Ove Hagelin gazdag orvostörténeti könyvgyűjteményét nyitotta meg számunkra, ezenkívül klasszikus illusztrációk szép darabjait bocsátotta rendelkezésünkre.

Végül, de nem utolsósorban külön köszönetet érdemel Claudia Soifer New Yorkban és Birgitta Lindahl a svédországi Ljungbyhedben. A világ legtávolabbi sarkára is kiterjedő áldozatos munkájukkal mindketten felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak számunkra a fényképek eredetijének felkutatásában.

Jan Stigare

Stockholm megye kulturális és oktatási bizottsága, 1992